Pápateszér története
Területén lengyeli kultúrából előkerült leletek tanúsága szerint az időszámításunk előtti 6. évezred második felében települtek meg az emberek, majd az i.e. 5. évezred közepén. Ebből az időből két faluról van adat, amelyek a Szakács-ér két oldalán helyezkedtek el. Ami ritka jelenség, valószínűleg nem egyidős a két település. A nyugati oldalon talált oszlophelyek komoly építményre utalnak, azaz nem egy kis, csupán néhány házból álló falusias településről van szó, hanem a korszakban ismert nagyobb, sok házból álló településről. A korai emberi letelepülést a régebben előkerült kőszerszámok és egyéb leletek is bizonyítják.
A római és az Árpád-korból is kerültek elő leletek. A szájhagyomány szerint a XIX. században a falut kettészelő patakban egy római vasszekeret találtak, illetőleg a római katonák Szőny (Brigetio) és Savaria köztiátvonulásaik alkalmával itt tartottak pihenőt. A Róma és Savaria közötti hadiút valóban a község területén haladt át. A település déli részén előkerültek különböző korszakból való római pénzérmék is.
A középkori Teszér a mai helyén lehetett. 1292-ig királynéi birtok. 1332-ben többek között az Ugod várához tartozó Teszér határjárását is elrendelik. 1410-ben Thezer néven említik, 1626-ban Fenywfe Teszér formájában jelenik meg az okiratokban. 1488-ban 37,- Ft adójával a megye nagyobb helységei közé tartozott.
Az ugodi uradalom falva volt. Az ugodi birtoktestet a Vázsonykői (nagyvázsonyi) Horváth család kihalása után, a 17. században az Esterházy család szerezte meg. Teszér már a század végén a pápai latifundium része lett és az maradt később is. Mivel közel állt a pápai végházhoz, török és német egyaránt pusztította. A török időkben lakossága változó, többször pusztaként említik. 1786-ban nem érte el a lakosság száma az 1488. évi létszámot.
1696-ban a helységnek öt malma volt. 1828-ban 18 a teszéri molnárok száma, egész évben dolgoznak. Iparosainak 78%-a egész évben dolgozik, ami fejlett kézművességre vall. Az 1950-es évekig a környékbeli vizeken 24 (!) malom működött, amelyek az államosítást követően fokozatosan elvesztették gazdasági szerepükét, így magukra maradva fokozatosan elpusztultak.
1698-ban népessége tiszta evangélikus, míg a 18. században érkező jövevények mind katolikusok. Egy évszázad múlva az evangélikusok száma elenyészővé vált. (Régi elbeszélések alapján tudni vélik, hogy aki megmaradt evangélikus hitén, annak a szomszédos Bakonytamásiba kellett menekülnie. Erről azonban írásos feljegyzés nem található.) A jövevények magyarok és németek. 1773-ban magyar falu, melyben már régóta római katolikus iskola működik.
A hagyomány szerint "első betelepítvényei mész- és szénégetők voltak, mégpedig magyarok, egész jelenkorig. Most néhány év óta azonban majd egyharmad része a szomszéd Fenyőfő, Szücs, Szentivány, Nyőgér, Koppány német helységekből ide telepedett német lakosokból áll. Első települtnek mondják Sági Demetert és Gábort, több ismeretlen magukkal. Csigi, Bolla, Mészáros, Horváth. Lukács, Szabó, Bucs - legrégebbi családnevek Teszéren, kik mind protestánsok voltak, s megtérésük ideje 1743-ik évben kezdődik Gr. Eszterházy Károly egri püspök és pápa uradalom ura korában ki alatt nem sokkal előbb a teszéri plébánia is keletkezett." 1890-ben 244 németet írnak össze.
A községhez tartozik Zsörk. Zsörk falut először 1249-ben említik, ekkor a karakói várjobbágyok kezén volt. A legközelebb 1332-ben említett falu a középkorban egy nemesi birtokos családé, akiknek jobbágyai 1488-ban hét forint állami adót fizettek. A török megjelenésével, már 1531. előtt végleg elnéptelenedett. A puszta a 18. században a gr. Esterházy család pápai uradalmának része lett és szőlővel telepítik, a szomszédos falvak gazdái művelik. 1828-ban önálló határral bíró szőlőhegy-prédiumnak nevezik, mely teljesen nemesi jogú föld.
A község lakói kivették részüket az 1848-49-es szabadságharcból mind a hadiszolgálat, mind az anyagiak terén, melyről a község temetőjében két honvéd sírja, valamint a templom előtti téren a centenáriumi emlékmű tanúskodik.
A két világháború hősi halottai emlékét szintén a templom előtti téren Hősi emlékmű őrzi.
A település 1950-ig a pápai járás nagyközsége; 1950 és 1969 között önálló tanács működött. 1969-ben Bakonyszentivánt és Bakonyságot, 1970-ben Bakonytamási települést is ide csatolták. 1990-től 1995-ig körjegyzőségi székhely, társközségei Bakonyszentiván és Bakonyság. 2007-ig önálló község, 2007-től ismét körjegyzőségi székhely, társközsége Bakonytamási.
